Trianon, 1920. június 4.

Az I. világháborút lezáró békeszerződésre 1920. június 4-én Versaillerben a Nagy Trianoni Kastélyban került sor. Ez a legszomorúbb dátum Magyarország történetében. Ezen a napon kényszerítették ránk a trianoni békeparancsot, mely merénylet volt az ellen az ezeréves magyar nemzet ellen, amely mindenkor a keresztyén nyugat bástyájaként teljesítette európai feladatát: védett és oltalmazott.

Ezer éven át minden menekültet, és otthont keresőt befogadott. Trianon nem méltányolta történelmi eredményeinket.

A békeszerződés leszögezte azt a tényt, hogy az Osztrák-Magyar-Monarchia az 1914-1918-as háború és az azt követő politikai események folytán felbomlott. Ennek következtében Magyarországot kíméletlenül feldarabolták. Több mint 3 millió magyar idegen megszállás alá került, üldöztetésnek, zaklatásnak, mérhetetlenül sok szenvedésnek kitéve.

Magyarország elvesztette területének 71, 5%-át, lakosságának 63, 6%-át. Így szinte minden harmadik magyar idegen állampolgárrá vált.

Csehország             63000km2             3576000fő

Ausztria                   4000km2              358000fő

Szerbia                  63000km2             4122000fő

Románia               102000km2             5265000fő

Mindíg emlékeznünk kell arra, hogy Trianon következményeként Magyarország az egyetlen ország a világon, amelyik kizárólag önmagával határos.

Emlékeznünk kell , s emlékezünk is, hiszen az ember együtt kell éljen elkövetett hibáival egy életen át. Ez a büntetése, amiért nem ismeri fel idejében az emberi élet legfontosabb törvényét. Hogy felelősek vagyunk minden kimondott szavunkért, és minden ki nem mondott szavunkért is, felelősek vagyunk ezeken a kimondott vagy elhalgatott szavainkon keresztül, úgy a magunk, mint a körülöttünk lévők jövendőjéért.

"Mindegy, kik beszélnek hazád nevében? Mindegy az is, mit mondanak azok, akik jogosultnak hiszik magukat a nép nevében beszélni? Te hallgass hazádra! Mindíg mindent adjál oda hazádnak. A világnak nincsen semmiféle értelme számodra hazád nélkül. Ne várj jót a hazától, s ne sopánkodj, ha megbántanak a haza nevében. Mindez érdektelen. Egyáltalán ,semmit ne várj hazádtól. Csak adjál azt, ami legjobb életedben. Ez a legfelsőbb parancs. Bitang, aki ezt a parancsot nem ismeri." (Márai Sándor)